Őszi vihar után a vendégház dézsája, és egy régi fórumbejegyzés jó tippje

Lehullottak az utolsó gesztenyék is az udvaron, és az utolsó vendégpár is beírt a vendégkönyvbe, mielőtt egy napsütéses októberi hétvége után hazaindult. Négy szobát adunk ki a tó közelében, a férjemmel már a kilencedik szezont zártuk. Az ősz nálunk mindig ugyanúgy telik: lehúzzuk az ágyneműket, kimossuk a függönyöket, a nyugágyakat felhordjuk a padlásra, és végigjárjuk a házat egy listával, amit még az első évben írtam meg.

A lista utolsó tétele mindig a fa fürdődézsa a kert végében. Nyáron ez a vendégek kedvence: esténként ott ülnek a meleg vízben, nézik a csillagokat, és a reggelinél mindig arról mesélnek, hogy ilyet otthon is szeretnének. Télre viszont le kell üríteni, mielőtt jönnek a fagyok.

Idén az utolsó vendégek elutazása után két nappal akkora vihar jött, hogy reggelre a dézsa tele lett esővízzel és ázott levelekkel. A leeresztő csap valahol a levélkupac alatt eldugult, és a víz meg sem mozdult.

A megoldáshoz végül nem a szomszédok, hanem egy évekkel korábbi internetes beszélgetés vezetett el.

Egy régi kérdés a fórumon

A szivattyubolt.hu nevét egy kertészkedős fórum régi beszélgetésében olvastam először. Előtte beírtam a keresőbe, hogy 220v mini szivattyú, mert úgy gondoltam, egy kis, konnektorról működő gép kell, amit le lehet tenni a dézsa aljára. A találatok között ott volt ez a pár éves fórumtéma, ahol valaki szinte szó szerint ugyanezt kérdezte egy kerti esővizes hordó miatt. Az egyik válaszoló azt írta neki, hogy ne a mini szót keresse, hanem nézzen körül ennél a boltnál, és a termékadatokból döntse el, mi kell neki. Utána még hozzátette, hogy ő is így járt el, és azóta két nyarat dolgozott át a gépe.

Tetszett ebben a válaszban, hogy nem egy konkrét gépet ajánlott, hanem egy gondolkodásmódot. Mintha egy tapasztalt kolléga szólt volna oda a pult mögül az újoncnak: ne a vendég szavát nézd, hanem azt, mire van valójában szüksége.

Ami a termékoldalakon kiderült

Külön mini kategóriát nem találtam, és utólag értem, miért. A 220v mini szivattyú inkább egy keresési szokás, mint egy géptípus neve: az emberek így írják le, hogy kicsi és otthoni árammal működő gépet keresnek. A Szivattyú bolt termékoldalain viszont minden gépnél ott áll a feszültség, a legtöbbnél 230 V, vagyis a megszokott háztartási áram, mellette a teljesítmény és a percenként szállított víz mennyisége.

A víztelenítő szivattyúk között böngésztem, és a kisebb teljesítményű típusokat néztem végig. Leírtam egy cetlire, hány liter víz lehet a dézsában, és mennyi idő alatt szeretném leengedni, mielőtt beesteledik. Azt is felírtam, hogy a gépnek a dézsa aljára kell kerülnie, tehát a vízbe merülve kell dolgoznia, nem a fűben állva. A férjem közben kint gereblyézte a leveleket, és időnként bekiabált, hogy ugye nem egy tűzoltóautót rendelek.

Csütörtökön reggel adtam le a rendelést. A fejlécben azt olvastam, hogy a munkanapon 11 óra előtt beérkező rendelések akár még aznap útnak indulhatnak, és nekünk pont ez kellett, mert az előrejelzés a hét végére már éjszakai fagyot mondott.

Szezonzárás, utolsó tételként

A gép csatlakoztatását a falusi villanyszerelőnkre bíztuk, aki a kerti konnektort is átnézte. Víz mellett nem kísérletezünk, ezt a vendégház első évében megtanultuk. Ő tette le a dézsa aljára a szivattyút, és egy tömlővel a kert alsó sarkába vezette a vizet, ahol a fűbe szivárog.

Fél óra alatt üres lett a dézsa. Kisepertük a leveleket, kitisztítottuk a leeresztő csapot, és letakartuk ponyvával. A lista utolsó sorát kipipáltam, és a teraszon ülve először éreztem úgy, hogy tényleg vége a szezonnak.

Tavasszal, amikor újra megtöltjük a dézsát, és megérkeznek az első vendégek, ők már semmit sem fognak tudni ebből a viharos októberi hétről. Mi viszont tudjuk, hogy a kis gép ott vár a kamrában, a polcon, a nyugágyak párnái mellett. Ha egy másik szállásadó a fórumon ugyanazt kérdezi majd, amit én, én is azt írom neki, amit tőlem idegen ember írt évekkel ezelőtt: nézzen körül a szivattyubolt.hu oldalán, a Szivattyú Webáruháznál, és a számok alapján döntsön.